Pádár Luca nagyon jó szezont zár: tavasszal ezüstérmet nyert az Ifjúsági Európa-bajnokságon egypárevezősben, nyáron az OB-n szintén maradandót alkotott. A Szolnoki Sportcentrum üdvöskéje, Molnár Dezső, és Puruczki Ferenc tanítványa úszóból lett evezős.

Milyen egy átlagos napod?

Hajnali 4:45-kor kelek, egy órával később már a klubomban, a Szolnoki Sportcentrumban vagyok edzésen hét óráig. Haza bringázom, onnan pedig indulok a suliba. Délután otthon ebéd, és egy kis pihenő, aztán négy órakor kezdődik az edzés a Holt-Tiszán. Este héttől jön otthon a tanulás, először egy különórán, majd egyedül. Este 10-11 körül szoktam ágyba kerülni.

Mennyi ideje éled így a mindennapjaidat?

Jövő márciusban lesz öt éve. Előtte nyolc éven keresztül úsztam, úgyhogy nem volt ismeretlen a korai kelés sem. Annak idején, amikor felújították a szolnoki uszodát meglehetősen korlátozottak voltak az edzési lehetőségek. Egy kedves barátom – szintén úszóból lett evezős – elhívott a hajóházba. Így kezdődött. Nehéz volt váltani, mert az úszás a szívemhez nőtt, de a nevelőedzőm Molnár Dezső mindig biztatott, hogy jó evezős lehetek, ezért próbáltam mindent beleadni. Így lett a kedvenc sportom az evezés.

Úszóként sprinter voltál, vagy inkább a hosszabb távokon érezted jól magad a medencében?

50, és 100 méteres gyorsúszásban, és pillangóúszásban voltam jó, aztán, amikor az evezés felé kacsingattam már vegyes úszó voltam.

Mennyi idő után tudtál versenyen azt nyújtani, amit szerettél volna?

Szerencsére az úszás is nagyon jó állóképességet ad, ezért könnyű dolgom volt, már az elején a legjobb erőnléttel rendelkezők közé tartoztam. „Csak” a technikát kellett megtanulnom. 

Mi volt az első komoly visszaigazolás a pályán?

Egy éves evezős múlttal a hátam mögött 2020-ban már országos bajnok voltam serdülőként. Ez volt az első komoly eredményem.

Tavaly már a legjobb hat közé jutottál az Ifjúsági Európa-bajnokságon egypárevezősben, idén pedig fantasztikus ezüstérmet nyertél az ifi Eb-n. Megható volt, ahogy a döntőben a célba érkezést követően örömkönnyeket hullattál. Mire gondoltál azokban a pillanatokban, és hogy emlékszel vissza arra, ami Brive-la-Gaillardeban történt?

Minden versenyen nagyon izgulok, már két héttel az Eb előtt görcsben volt a gyomrom, ugyanakkor éreztem, hogy most eljön az én időm. Amikor megmutathatom, hogy az a sok munka, amit belefektettem az evezésbe meghozza gyümölcsét. Arra nem számítottam, hogy dobogóra állhatok, legfeljebb a negyedik helyre vártam magam, már a bronzéremnek is nagyon örültem volna. Minden amit a pályán csináltam nagyon bíztató volt, jó időket húztam. A döntőre alig emlékszem, csak arra, hogy végig a harmadik helyen eveztem, aztán előzni tudtam egyet. A legjobb az volt, hogy alig maradtam le az Európa-bajnok olasz lánytól. Először el sem hittem, hogy sikerült és az a sok munka kifizetődött, amit megcsináltam, a sok hajnali kelés, a sok edzés, amiből jószerével egyet sem hagytam ki. Éreztem, hogy mindez megérte. A szüleimre gondoltam, akiktől rengeteg támogatást kaptam. Dezsőre, aki nélkül szintén nem sikerülhetett volna. Valamint a legjobb barátnőm, evezős-társam Juhász Bianka is eszembe jutott, aki mindig lelket öntött belém.

Az Országos Bajnokságon halmoztad a versenyszámokat – akár egy úszó – és a sikereket. Nem csak a saját korosztályodban…

Szegeden összesen 14 futamot húztam négy nap alatt. Kimerítő volt, de gyorsan tudtam regenerálódni. Az ifiknél az utolsó évemben megvédtem a bajnoki címemet egypárevezősben, és az U23-as korosztályban is sikerült nyernem. Tavaly csak bronzérmet szereztem, idén már annyira akartam, hogy a döntőben rajt-cél győzelmet tudtam aratni. A felnőttek között csak négy tizedmásodperccel maradtam le a bajnoki címről. A többi számban is helyt tudtam állni, kétpárban Kovács Eszterrel címet védtünk, a felnőttek között pár tizeddel maradtunk le a dobogóról. Ifi négypárunk bajnoki címet szerzett, felnőttben szintén dobogóra állhattunk. Életem eddig legeredményesebb OB-ja volt az idei.

Aktívan kiveszed a részed a klubéletből. Miért tartod ezt fontosnak?

Mindig is fontosak voltak számomra a közösségi programok, szívesen segítek. Ez a minimum. Nem csak azért vagyok ott, hogy edzek, hanem a csapat része vagyok.  

Mik a távlati terveid evezősként, és diákként?

Rövid távon azt mondhatom, szeretnék jó eredményt elérni a jövő évi U23-as vb-n és Eb-n. Ami a továbbtanulást illeti, májusban érettségizem, nagyon érdekel a sportpszichológia, de szociológiával is foglalkoznék, és vonzanak az edzői szakok is.