Súlyos balesete után nyolc hónappal már visszaülne az evezős hajóba Dávidné Fekete Mária, aki március 28-án ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Pokoli fájdalmakat élt át, de most már jól érzi magát. A hatvanas évek derekán sorra aratta Európa-bajnoki sikereit: előbb 1963-ban, Moszkvában bronzérmet nyert, majd 1965-ben Duisburgban Eb-győztes kormányos négypárevezős tagja volt. Balesete előtt aktív és sikeres tagja volt a evezős Masters közösségnek. Férje Dávid Imre, a Magyar Evezős Szövetség Örökös tiszteletbeli elnöke, 53 éve házasok.
Mindenekelőtt, Isten éltesse!
Köszönöm szépen! Ez nem akármilyen évforduló (nevetve)!
Hogyan ünnepelt?
Az évforduló napján a férjemmel koccintottunk, majd pár nappal később szűk családi körben vacsoráztunk, a többi között a két lányunokánkkal együtt.
Sokan aggódtak Önért, amikor autóbalesetben súlyosan megsérült. Amikor a férjétől elkértem a telefonszámát, jelezte, hogy csak később hívjam fel Önt, mert úton van, vezet. Ezek szerint már jobban érzi magát…
Jól vagyok, ami a helyzetemben különleges állapot! Tavaly nyáron súlyos autóbalesetet szenvedtem, medencetöréssel kerültem kórházba, fél évig tartott a rehabilitációm. Ebben az időszakban az evezésre nem is gondolhattam, azért kellett küzdenem, hogy visszatérjen az életem a rendes kerékvágásba. Pokoli, leírhatatlan fájdalmakkal járt a sérülés, de elhatároztam, hogy lábra állok, és mankóval legalább a mosdóig elsántikálok. Nem szabad az embernek elhagynia magát, muszáj mozogni – ez motivált. Nagyon jó gyógytornászt találtam, a negyedik, ötödik hónap körül kezdtem érezni, hogy felépülök. Most már azt mondhatom, hogy jól vagyok.
Akkor hamarosan hajóba is ül?
Megfordult már a fejemben, beszéltem is a lányokkal, akikkel Csepelen együtt evezek négypárban. Megpróbáljuk mennyire megy, aztán majd meglátjuk. A baleset után jószerével nem mozogtam, csak korlátozott formában, az izmok ilyenkor leépülnek. Ám nagyon sokat számít ilyenkor, ha az ember hozzá van szokva a mozgáshoz, egész másképp reagál az izomzata a felépülés, az újrakezdés során.
Mennyire hiányzik az evezés? Mennyit lendítene a kondícióján, a hangulatán, ha a hajóban húzhatna?
Nagyon sokat. Az egész életem a mozgásról, az evezésről szólt. Hiányzik, főleg, hogy úgy érzem visszatértem a rendes kerékvágásba a mindennapokban. Próbálok többet mozogni, többet járok a kiskutyánkkal sétálni, kertészkedni, a háztartásban is mindig van mit csinálni. Már nem abból áll az életem, hogy kényszeredetten ülök, és olvasok.