Molnár Dezső irányítja szövetségi kapitányként a felnőtt és U23-as válogatottat. A csapat élére december 1-én kinevezett szakvezető két héten át Szolnokon edzőtáborozik a kerettel. A Magyar Evezős Szövetség elnöksége az idei eredmények értékelése után kérte fel az 54 éves szakembert a feladatra. Elődje, az elmúlt három évben a válogatottat irányító Szierer János szövetségi edzői feladatokat lát el. Molnár Dezső edzi a 2016-ban Európa-bajnok Simon Béla-Juhász Adrián párost, a 2018-ban U23-as Európa-bajnok és világbajnoki bronzérmes Furkó Kálmán, Szabó Bence könnyűsúlyú kettest is ő készítette fel, valamint edzője az U23-as korosztályban, négypárevezősben Eb-aranyat szerző Szabó Mártonnak is.

Melyik polcra helyeznéd a szövetségi kapitányi megbízatást a huszonöt éve tartó edzői pályádon?
Nagy kihívást jelent számomra, eddigi pályafutásom, a versenyzőim eredményeihez vezető munkát, módszereket megpróbálom adaptálni az egész magyar evezés számára. Ez egy lehetőség számomra, hogy felérhessek edzői pályám csúcsára. Azért is nehéz a feladat, mert sokféle metodika létezik a magyar evezésben, annak ellenére, hogy kis ország vagyunk. Szeretném ezt összefésülni és egységesíteni. Ez érinti a technikát, az edzéselméleti feladatokat is. Ugyanakkor a hozzáállást és a szemléletet is meg kell változtassam, ahhoz, hogy sikeresek tudjunk lenni. A rendelkezésre álló versenyzői állomány jelentős része alkalmas nemzetközi eredmény eléréséhez.

Hogyan fogadtad a felkérést, mennyire lepett meg?
Korábban többször szóba került már a szerepvállalásom. Volt, amikor én kezdeményeztem, ezúttal a szövetség keresett meg. Jól esett a felkérés. Az elődeim sok olyan feladatot láttak el, amelyek nem kifejezetten kapitányi feladatok. Megfelelő személyzet híján sokkal több munkát, energiát igényelt az adminisztráció, kevesebb idő jutott a csapatok összeállítására, a versenyzők pályájának, teljesítményének nyomon követésére – nem csak papír alapon, hanem az életben is. Nem lett annyi csapat kipróbálva, mint amennyi szükséges lett volna. Ezek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy nem volt túl sikeres az elmúlt időszakunk.

Elődöd Szierer János szövetségi edzőként segíti a munkádat, nyilván a többletfeladatok ellátásában is nagy segítségedre lesz.

Nagy segítség számomra és nagyon köszönöm neki, hogy betölti a posztot, mert egyedül nem tudtam volna megoldani a feladatot.

János már belerázódott, ismeri az adminisztrációs folyamatokat, én pedig a szakmai rész összeállítását végzem, persze vannak átfedések a feladatmegosztásban. Elkészítettem a felkészülési programot, a kritériumokat, a versenyzők osztályba sorolását, illetve megpróbálok egy olyan igazságos ösztönző rendszert kialakítani, amely mindenki számára elfogadható és kizárólag teljesítmény alapon nyugszik.

Mi az edzői hitvallásod?

A munka. Nagyon sokat kell mindenkinek tennie azért, hogy eredményesek tudjunk lenni.

Gondolok itt a versenyzők alázatosságára, a nemzetközi szintű edzésmunka elvégzésére. Az edzők részéről egy kicsit több együttérzést várok a versenyzők irányába. Nekem mint szövetségi kapitánynak az a legfontosabb feladatom, hogy ezeket összehangoljam, hogy rendelkezésre álljanak a megfelelő körülmények azért, hogy eredményes olimpiai csapatokat tudjunk kiállítani a nemzetközi versenyeken. Összetett a feladat, de nem lehetetlen!

December negyedikén, már szövetségi kapitányként ünnepelted 54. születésnapodat. Hogyan telt?
Családi körben ünnepeltük, sajnos most nem volt alkalom arra, hogy a klubomban a hagyományos évadzáró ünnepséggel üljük meg. Persze munkával is telt: a felkészülési terv egy része még készül, a válogatási elvek tisztázása zajlik, hogy minden klub számára egyértelmű legyen a metodika – leginkább ezzel töltöttem a születésnapomat.

Milyennek látod az olimpiai kvalifikációs esélyeinket?
Én már idén is úgy gondoltam, hogy egy-vagy két kvótaszerzésre van esélyünk. Sajnos nem jött össze, mert elmaradtak a versenyek, majd az év végi Európa-bajnokságon nem tudtuk bizonyítani, hogy jó volt a felkészülés. Nagyon sok tényezőt kellett megvizsgálni ahhoz, hogy miért alakult így, én ezt megtettem és ennek megfelelően módosítottam a válogatási szisztémát.

Továbbra is fenntartom, hogy két-három kvótára van reális esélyünk! Az is kedvezően alakult, és lökést ad a könnyűsúlyú szakágunknak, hogy 2024-ben Párizsban még a programon lesz a férfi és női könnyűsúlyú kétpárevezős versenyszám. Ez egy hosszú távú elképzelésnek adhatja az alapját és jövőképet ad a versenyzőknek. Nem kilátástalan a helyzet, a legutóbbi olimpiára is a pótkvalifikációs versenyen – ahol jómagam is ott voltam – tudtunk kijutni két egységgel. Abszolút bízom azokban a versenyzőkben, akik négy évvel ezelőtt tudták ezt teljesíteni.

Mennyire tartod meg a klubodban a tisztségeidet?
Úgy tartom etikusnak, hogy klubfüggetlen kapitányként dolgozzak. Szolnokon a női szakágat kezdtem el építeni, ezt átruháztam Rácz Milán kollégámra. Január elsején a tisztújító közgyűlésen az ügyvezető elnöki posztomról is lemondok a Tisza Evezős Egyletnél, december 1-én átadtam a sportiskola vezetőedzői posztját Purucki Ferenc kollégámnak. Ugyanakkor a válogatott versenyzőimet: a Simon-Juhász párost, Szabó Mártont és Furkó Kálmánt továbbra is edzeni kívánom.

Mi az amit sikerként értékelnél jövőre és mi az, ami a csúcsot jelentené szövetség kapitányként?
Két-három olimpiai kvótával lennék elégedett. Az U23-as és a felnőtt mezőnyben a világbajnokságon pontszerző helyek elérését tűztem ki célul. A könnyűsúlyú egypárevezősben Galambos Péter számára a vb-érem is elérhető lehet. Az U23-asoknál megpróbáljuk visszaállítani csapataink régi fényét, mivel az idei év nem volt túl sikeres. Tudjuk jól, hogy ebben a korosztályban nagyobb a fluktuáció, jobban cserélődnek a versenyzők, sajnos nagyon sokan abbahagyják, mielőtt elérnék a felnőtt kort. Egy pozitív kicsengésű évet szeretnék. A hosszútávú cél a párizsi olimpiára egy érem közeli egység, egy olyan ütőképes magyar csapat összehozása, amely irányt mutat a fiatalok számára.

Mi a következő hetek, hónapok programja, mennyire van lehetőség melegvízi edzőtáborra?
Nagyon fontosnak tartom, hogy a téli időszakban meleg vízen készüljünk. Az időjárás most itthon is kegyes hozzánk, így a decembert is végigevezzük itthon. Januártól azonban, kisebb megszakításokkal február végéig Törökországban, Köycegizben fogunk edzőtáborozni az elit versenyzőkkel. Ott lesz egy meghívásos válogató verseny, ahol eldől, hogy ki állhat rajthoz a következő körben, a március 21-i, itthoni válogatón. Ezen a versenyen már olyan kis és speciális egységeket szeretnénk rajthoz állítani, akik jó eséllyel pályáznak az Európa-bajnoki részvételre és az európai olimpiai pótkvalifikációra.