Az U23-as világbajnokságon mindössze kilenc századmásodperccel maradtak le a dobogóról, de nem adták fel. Boros Bálint, és Czinege Tamás kettőse edzőjük Pergel László kitartó felkészítésével Hazewinkelben felült Európa-trónjára. Nem is akárhogy!

A fantasztikus versenyzéssel nyert U23-as Európa-bajnoki aranyérem után három hét pihenőt kapott Boros Bálint, és Czinege Tamás.12, illetve 13 éves koruk óta készülnek Pergel László irányításával a Csepel Evezős Klubban. Mesterük már a hét elején is edzést tartott egyesületében, és emellett az iskolapadot is koptatja, a Testnevelési Egyetemen a humánkineziológia szakos mesterképzés hallgatója. Az evezős szakedzői képzést 2020-ban végezte el. Vallja, érdemes volt kinyitnia a tankönyveket.

„Mindketten későn érő típusok, a tanulmányaimból kiindulva nem szabad a későn érő gyerekeket leírni, foglalkozni kell velük, fejleszteni őket. A tankönyveknek igazuk volt”.

„A szorgalmuknak köszönhetően utolérték, megelőzték a korcsoportjukat, és felültek Európa trónjára. Ez a munka, a lelkesedés, és a kitartás eredménye. Ennél többre semmit sem becsülök. Le a kalappal előttük” – szögezi le Pergel László.

Mester és tanítványai szinte félszavakból is megértik egymást. Pergel László igyekezett elkerülni az alá-, fölérendelt státusz kialakítását, a jó hangulatra alapozta a srácok nevelését. Mindkét fiú másodéves U23-as, alázatosak, szerények. Szó nélkül megcsinálják az edzéstervet, amit át is beszélnek edzőjükkel.

Az idei varesei világbajnokságon már megmutatta a páros mire képes, csak néhány századmásodperc választotta elő őket a dobogótól.

„A 2021-es U23-as világbajnokságon is döntőbe jutottak, ahol végül a 6. helyen zártak. Ugyanez volt a cél idén Vareseben. A reményfutamot simán nyerték, a döntőben pedig már legerősebb csapatok közé tartoztak. Közel akartunk lenni a mezőnyhöz, ami olyannyira sikerült, hogy a bronzérmes, világbajnoki címvédő chilei egység csak kicsivel előzött meg minket. Kilenc századon múlt. Nagyon fájt még akkor is, ha óriásit léptek előre egy év alatt.”

Az U23-as Európa-bajnokságra már úgy utaztak ki, hogy hittek az éremszerzésben. Hazewinkelben a legfényesebb medált harcolták ki.

„Az Eb-n egy ismerős csapat volt a moldáv, amely félig más felállásban tavaly is kikapott tőlünk, viszont a többieket nem ismertük. A cseh csapat tagjai könnyűsúlyú négypárban tavaly B döntőztek, az ukrán egység evezősei pedig szintén könnyűsúlyú négypárban idén világkupa-ezüstérmet nyertek.”

„A pályaosztó futamban féltávig simán vezettünk, aztán tudatosan visszavettünk a tempóból. Meglepett minket, hogy a döntőben mindenki úgy lőtt ki, mint a rakéta! Öt csapat végig egy bolyban haladt. Amikor azt láttam, hogy 1500 méternél csak másfél hajóhossz a hátrányunk, legbelül tudtam, ha most elkezdik a finist meg tudják csinálni. Ahogy elkezdték leszakítani a németeket, a cseheket, a moldávokat kinéztek, ha jól emlékszem az ukrán csapatra, és a tartalékaikat is mozgósították.”

„A jegyzőkönyv sima három másodperces előnyt mutat, de ez végig küzdelmes, gyönyörű meccs volt! Mindenkinek kívánom, élje át, hogy a tanítványai a finisben így meg tudják verni az ellenfeleiket!”

Molnár Dezső szövetségi kapitány szerint a versenyszám, és a nagy hajrá már magyar specialitásnak tekinthető.

„A könnyűsúlyú kettes igazi magyar szám kezd lenni, kezdve a Furkó Kálmán, Szabó Bence páros 2019-es U23-as világbajnoki bronzérmével, és Európa-bajnoki címével. Kálmánék a Juhász Adrián, Simon Béla párost akarták mindig legyőzni a válogatókon, a friss Európa-bajnok egység pedig Kálmánékat. Ha a folyamat elindul, és nem szakad meg ilyen eredmények jönnek ki belőle.”

„A finisük is szinte magyar specialitás, egymástól tanulják a versenyzők a pályafelépítéseket. Béláéknak, és Kálmánéknak is védjegye a nagy hajrá” – mondta a szakvezető, aki hangsúlyozta, hogy Hazewinkelben a nyolc magyar egységből hét A döntőt vívott, a férfi könnyűsúlyú kettes aranyérme mellett két magyar ezüstérem is született a Gedeon Anna, Bóka Sára összetételű könnyűsúlyú kettes, és a Bridge Henry, Szőllősi Balázs könnyűsúlyú kétpár jóvoltából.

Boros Bálint, és és Czinege Tamás, azaz „Bala”, és „Czini” még mindig alig tudja elhinni, hogy Európa-bajnokok lettek. Persze idejük sem nagyon volt rá. Bár az edzések látogatása alól kis időre mentesültek mindketten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói. Bálint történelem szakon harmadik félévét kezdi, Tamás pedig elsőéves joghallgató, nem mellesleg a jogosítvány megszerzéséért hajt az autósiskolában.

„A döntő előtt eléggé stresszes voltam, a rajt előtt rosszul is éreztem magam. Az utolsó 500 méteren mindent kiadtunk magunkból. Nem hallottuk a dudát sem, Tomi majdnem leteremtett, hogy miért állunk meg. Amikor észbe kaptunk, hogy elsők vagyunk elkezdtünk üvöltözni, és csapkodni. Hirtelen el is múlt a fájdalom, és a fáradtság, aztán a parton persze visszajött” – idézi fel a finálét Bálint, aki nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy az olimpiai ezüstérmes Melis-fivérek is gratuláltak nekik a klubja által szervezett összejövetelen. 

Bala annak idején egy év kajakozás után evezésre váltott, szülei öccsével együtt vitték le a csepeli klubba.

2019-ben határozta el, hogy válogatott lesz, egy évvel később pedig a koronavírus-járvány okozta teljes leállásból kihozta a maximumot. Ezt az időszakot arra használta, hogy fizikálisan felépítse magát. A klubtól kapott evezős ergométeren otthon erősítette magát.

Még ebben az évben bronzérmet ünnepelhetett az Ifjúsági Európa-bajnokságon a kormányos négyes tagjaként (Koncsik Dominik, Gosztola Balázs, Varga Koppány, Boros Bálint, (kormányos: Fülöp Adrienn). Inspirálták klubtársai, a Juhász Tamás, Koncsik Dominik kettős sikerei is.

Bálint fejében az Eb-döntőben nem motoszkált a varesei kilenc század, Tamáséban annál inkább.

„Amikor 750 méternél láttam, hogy hátrányban vagyunk azt gondoltam, ez lehet, hogy elúszott, de azért reménykedtem az éremszerzésben” – mondja Czini. 

„Az utolsó 500 méterről nincs sok emlékem, csak a 10 csapásokat számoltam, aztán ötöket, majd már csak hármakat bírtam”.

Czinege Tamás 2013-ban kezdett evezni az MTK-nál, majd 2015-ben a Csepel Evezős Klubba került.

„Amikor bevezették azt, hogy, ha valaki nem sportol bent kell maradni a napköziben, akkor a testnevelő tanárom, Simon Tamás, „Zsenya” levitt evezni. Az első olyan siker, ami lökést adott, amikor serdülőként megnyertem a hosszútávú versenyt. 2019-ben pedig válogatottként a Jeunesse Kupán nyolcasban indulhattam.”

A csepeli Európa-bajnok párosnak még két éve van az U23-as korosztályban. Edzőjük vezetésével mernek nagyot álmodni, még akkor is, ha lehetetlennek tűnik az ötkarikás küldetés.

„A könnyűsúlyú kétpárt céloztuk meg, az Eb-n ezüstérmet szerző Bridge Henry, Szőllősi Balázs kettőst szerettük volna legyőzni, a csepeli válogatón ez egy másodperc híján majdnem sikerült az olimpiai számban. Bledben viszont nem jött ki a lépés, ezért visszatértünk a könnyűsúlyú kettesre. A jövőben szeretnénk visszaváltani a párevezős szakágra, szeretnénk megpróbálni a szinte lehetetlen feladatot, odaérni a 2024-es olimpiára. Kemény dió már az is, hogy itthon a legjobbak legyünk. Ha nem sikerül még mindig visszatérhetünk a könnyűsúlyú kettesre, annál is inkább, mivel a világbajnoki cím még nincs a tarsolyban” – zárta mondandóját Pergel László.