Több mint három hetet tölt az Amerikai Egyesült Államokban Alföldi Zoltán a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, az USA olimpiai bizottsága, és a Delaweri Egyetem közös edzői képzésén. A Győri Atlétikai Club vezetőedzője, a Magyar Evezős Szövetség Edzőbizottságának tagja képviseli Magyarországot a programban, amelyben harmincnyolc országból, harmincöt sportág képviselői vesznek részt. 

Hogy érzed magad kint, most hogy leküzdötted a hat-nyolc órás jetlaget?

Köszönöm, már most sok izgalmas élménnyel gazdagodtam. Ami az előzményeket illeti: márciustól augusztusig online képzés zajlott, amelyet vizsga zárt, ennek teljesítése volt a feltétele a kiutazásnak. Szeptember első hetében Colorado Springsben, az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Olimpiai Felkészülési Központjában voltunk, ahol a korábban tanultakat személyesen is átvettük. Jelenleg a szakmai gyakorlatomat töltöm a patinás Princetoni Egyetemen. A csónakház a campus közepén kapott helyet még 1848-ban. Saját tavuk van, az egész világról válogatják ide legjobbakat, azokat, akik jól eveznek, és elsősorban nagyon jól tanulnak. Száz különböző sportágat űzhetnek a hallgatók, ezek egyike az evezés. Két-két férfi, és női nyolcasban zajlik a munka, illetve két-két könnyűsúlyú nyolcasban. Tizenhárom edzővel dolgoznak teljesen hihetetlen beosztásban.

Mitől hihetetlen a metodika?

Az edzések olyan kompetitívek, amilyet még sehol sem láttam. Csak egy példa: a normálsúlyú keretet 22 kormányos nélküli kettesre osztották fel, és 2500 méterenként fordultak úgy, hogy minden pálya verseny volt. A vesztesek a vesztesekkel, a győztesek a győztesekkel folytatták. „Vérre mennek” az edzések!

Ez nagyon keménynek hangzik. Persze emellett nyilván a tanulásban is helyt kell állniuk a hallgatóknak…

A világ öt legerősebb egyeteme között van a Princeton. Komolyan helyt kell állniuk a fiataloknak. Napi két edzés van: reggel fél hétkor kerül sor az elsőre, aztán kilenc órára elbicikliznek az előadásaikra – sokan egyébként a campuson belül laknak, minden közel van. Délután négykor befejeződik az oktatás, fél órával később kezdődik – a hosszabbik – délutáni tréning. 

A kint tapasztalt magas motivációs szint mennyire adott itthon?

Ez otthon is megvan, csak a mi léptékeink jelenleg sokkal kisebbek. Míg itt összeválogatnak közel kétszáz embert a világ minden tájáról, nekünk egyelőre szűkebbek a merítési lehetőségeink.

Mi az, amit a legszívesebben átültetnél a magyar evezésbe?

Egyrészről az itteniek motiváltsága fogott meg, másfelől az a mérhetetlen alázat, amit az edzés, és az edzők irányába tanúsítanak az evezősök. Mindenki a legjobb nyolc közé akar kerülni, ezért, ha valaki csak egy kicsit is kienged azonnal hátra sorolódik.

Komoly nemzetközi szaktekintélyektől tanulhatsz, pszichológustól, vagy éppen táplálkozástudományi szakértőtől is. Ezeknek a tudományágaknak mekkora szerepe van a versenyzők felkészítésében, és a teljesítmény optimalizálásában?

Ezen a téren is nagyon jók a tapasztalataim. Randy Wendell, az USA Olimpiai Bizottságának vezető fiziológusa, aki rengeteg dolgozott együtt evezősökkel azt a feladatot adta, hogy tegyek észrevételeket az amerikai válogatott tokiói olimpia előtti edzéstervében. Az észrevételeim rímeltek az ő gondolataira, így felajánlotta, hogy a későbbiekben dolgozzunk együtt. Jövő héten a Delaweri Egyetemen fogunk újra személyesen találkozni. Szeretném, ha ő lenne a jövő tavaszra esedékes szakdolgozatom felelőse. Továbbá az USA Olimpiai Bizottsága vezető pszichológusával egyeztettünk arról, hogy közös kutatásokat készítünk.

Meglehetősen aktív, és attraktív edző vagy. Nemcsak edzést tartasz, hanem kutatsz, pályázol, minden lehetőséget megragadsz a fejlődésre. Mit üzennél a magyar edzőknek?

Nagyon sokat kell dolgozni, és szenvedéllyel kell csinálni. Ha ez a kettő adott, akkor jönni fognak az eredmények, és a lehetőségek.

Mi hiányzik itthonról?

A legjobban a családom. Minden nap beszélünk, de az időeltolódás miatt néha nehezen jön össze a dolog.