A veteránok sportja egy egészen külön és egyben különleges kategória. Ott legtöbben olyanok méretik meg magukat, akik évtizedekkel korában is aktív versenyzők voltak sportágukban. Azok pedig, akik csúcsformájukban nem kerültek a legjobbak közé, talán még keményebben készülnek a veteránok olimpiai-, világ- és Európa-bajnokságaira, mert nekik még hiányoznak a sikerélmények.

A harmadik csoportba talán a legérdekesebb férfiak és nők tartoznak: ők ugyanis fiatalabb éveikben semmilyen sportversenyen nem vettek részt, hogy azután egy késői rajtot követően ők is megmutathassák: bennük is van egy adag tehetség és annál több szorgalom is.

Ezen legutóbbi táborba tartozik Mihály Tibor is, aki a 101. születésnapját február 20-án ünnepelte. A budapesti Horváth Mihály téri lakásában azonos nevű fia és egy hölgykoszorú várt. Tibi bácsi – akit családja és korábbi versenyzőtársai is csak Tatusként emlegetnek – szívesen fogadott.

– Gyere csak be, hogy is hívnak – szegezte nekem a kérdést, majd megerősítette. – Károly, Karcsi, ülj le és tegeződjünk – nyomatékosította a befogadásomat.

Leültem és mindjárt szóba is hoztam, hogy több sportkedvelő – így például a még „csak” 93 éves, egykori világcsúcstartó, Béres Ernő – is mesélt róla, aki még 95 éves korában is kijárt a Margitszigetre.

– A végén már csak sétálgattam, de a gombánál mindig jó volt a társaság – hangsúlyozta, – jókat beszélgettünk.

Azután szóbakerültek a fiatalkori évtizedek is, amikor a családi evezések jelentették a visszatérő programot.

– Soha nem versenyeztem, de 60 éves koromban mégis belevágtam. Igaz fiam?  – és megerősítést várva ránézett a hazai evezés nagy szervezőinek egyikére, a Külker EC elnök-mindenesére. – Igen, Tatus, hatvan voltál, amikor először mentél a rövidtávfutók közé, jól emlékszel.

És nem csak ment, hanem ott is maradt. Öt évvel később, 1986-ban, a svédországi Malmöben indult először nemzetközi versenyen és 2010-ben, tehát 89 évesen rajtolt utoljára. Hazai pályán, Nyíregyházán hagyta abba.

– Szép volt, jó volt, igaz Tibikém? Belefért néhány év tenisz is. Ma is nézem a tévében őket, de nekem még mindig a Féderer tetszik.

Hogy hány csúcsa él még, azt a fia mondja meg: atlétikában tizennégy, különböző korosztályban elért időeredménye mindmáig listavezető. A rövid távokat szerette, 10, 200 és 400 méteren indult leginkább.

A közös kávézgatás sem maradt el, miközben az is kiderült: sikeresen túljutott az egyik szemén a szürkehályog műtéten. Leginkább azt sajnálja, hogy 95 éves kora táján elkezdett fájni a térde.

– Azóta nem futok, nem érdekelnek a versenyek sem. Beérem a sétával, leginkább most már csak a lakásban mocorgok. Tudod, azért a 101 év az már nem semmi.

Azt mi még nem tudjuk, így azt sem, milyen érzés, amikor 95 évesen elkezd a térde valakinek fájni. Tatus búcsúzóul arra is megadta a receptet.

– Tudod, a sport, az amatőr sport a legjobb dolog. Meg az egészség. Csak csináljátok!

Megfogadva a tanácsot, tovább is adom: tessék sportolni, a kor nem számít. Ez a 101 éves Mihály Tibor legfontosabb üzenete!

(Jocha Károly)