Csizmadia Ádám a nyári Ifjúsági Európa-bajnokságon bronzérmet szerző kormányos nélküli négyes vezérevezőse igazi csapatembernek tartja magát. Mint mondja kell egy “főnök”, ám a pályán átadja másnak a lehetőséget az irányításra.

Fotók: Czucz Bálint/Magyar Evezős Szövetség

A Kalmár Áron, Pálmai Ágoston, Kunstár Simon, Csizmadia Ádám öszetételű csapat egy évvel ezelőtt a bledi nemzetközi regattán indult el. A győri, szolnoki, és szegedi srácok akkor a második helyen zártak magyar vetélytársaik mögött, aztán tavaly az ifi vb-n már megnyerték a B döntőt, majd idén még előrébb léptek: bronzérmet nyertek a Franciaországban megrendezett Ifjúsági Európa-bajnokságon. A csapatot Puruczki Ferenc, és Molnár Dezső edzette, de Dani Zsolt is segítette a csapat felkészülését. Csizmadia Ádám egy Győr melletti településen nőtt fel, tanulmányai már Budapesthez kötik, de Győrtől, és nevelőegyesületétől sem szakadt el.

Egypárevezősben is gyakran rajthoz állsz a versenyeken. Szkiff, vagy csapat?

Az egypárért soha nem voltam különösebben oda. Sokkal jobban szeretek csapatban evezni. Mindig is csapatember voltam, szeretek másokért küzdeni. A szkiffnek is megvan a maga szépsége, de szerintem csapatban sokkal jobb eredményeket elérni. A lelki nyomás sokkal jobban eloszlik, én ezt egypárban nem mindig tudtam megfelelően kezelni.

Mekkora kihívás számodra, hogy vezérevezőse vagy a négyesnek?

Mindig is szerettem irányítani egy csapatot, fontos, hogy legyen egy “főnök”, aki tudja milyen úton kell haladni. Az egységem tagjai szívesen hallgatnak rám. Hálás vagyok nekik azért, hogy mindig egy célra törekedtünk. Ez a sikerünk egyik alapja.

Ezek szerint a pályán is te szabod meg a versenyzés dinamikáját…

Nem, ez általában Simon feladata. Amikor ő “ráhappol” akkor nincs megállás, onnantól nagyon megyünk!

Hogyhogy nem te, a vezérevezős?

A pályán én tartom magam ahhoz, amit megbeszéltünk. Már tavaly kialakult, hogy Simon “hoppol rá”. Megtartottuk ezt a szokást, ami tulajdonképpen a kabalánk lett.

Milyen emlékeket őrzöl az Eb-bronzérem megszerzéséről?

Az előfutamban aratott győzelmünk sokat jelentett, onnantól már éreztük, hogy van keresnivalónk. A döntőben nagyon jó pályát tudtunk húzni. A célban megkönnyebbültem, és láttam mennyire boldogok a csapattársaim. Kifizetődött a munka, amit beleraktunk a négyesbe.

Mik a csapatod erényei?

Elsősorban azt emelném ki, hogy nagyon jó jó edzőink vannak Puruczki Ferenc, és Molnár Dezső személyében. A tavalyi vb-n, és az idei Eb-n nagyon akartuk a sikert, és sok munkát fektettünk be. Egyenként is jó képességűek vagyunk, csapatként pedig remekül működünk együtt.

Meglehetősen sűrű a programod a szezon végén is. Válogatott edzőtábor, közben ZH az egyetemen… Mit tanulsz, és hogyan tudod összeegyeztetni a sportot a magánélettel?

A BME Építőmérnöki Karának hallgatója vagyok, idén kerültem fel Budapestre. Jelenleg az MTK-ban edzek, de továbbra is a Győri Atlétikai Club kötelékébe tartozom. Nem okoz gondot az egyetemi, és evezős feladatok összehangolása, mert korábban is volt kihívás ezen a téren. Sokat kellett utaznom a győri edzésekre, mert a várostól harminc kilométerre lévő községben, a Pannonhalma közelében lévő Táp községben nőttem fel. Hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy megfelelően kell beosztanom be az időmet.

Mit jelent számodra a Győri Atlétikai Club?

Nyolc éve evezek az egyesületben, amelynek nagyon hálás vagyok, ahogy valamennyi eddigi edzőmnek is, elsősorban Alföldi Zoltánnak. Jelenleg is ő a trénerem. Mindig hitt abban, hogy sikereket tudok elérni. Rengeteget adott nekem a klub, és büszkék rám.

Milyen érzések ragadnak el, amikor a válogatott mezt öltöd magadra?

Címeres mezben mindig eszembe jut, hogy ezért küzdöttem, hajtottam, és igazán meg kell mutatnom mit tudok.